Mélységek 
Text: Oz 11,1.3-4.8c-9 
A mai elmélkedésben Isten belsejébe tekintünk. Noha ez egy olyan próbálkozás, mintha a Napba akarnánk bejutni, ami eleve lehetetlen. Ezért mély.
Mégis meg kell hallani azt, amit Isten önmagáról közöl. Azt mondja, hogy a szeretet bilincsével köt magához. A szeretetével bilincsel meg Isten. Ez egyes számára ijesztő, másoknak kegyelmi ajándék. Mármint azoknak kegyelmi ajándék, akik tartozni akarnak Istenhez, és nem borzadnak tőle. Vagyis a szeretet bilincsével Isten közeledik a nyitott szívűekhez. Arcához emel, mint csecsemőt. A gyermeki arcbőr érintése valami ősi kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, odaadást, és hihetetlen telítettséget kölcsönöz. Vagyis mélységes megajándékozottságot, szeretve levést. 
Isten lehajol és ételt ad, mint egyik legősibb szeretet megnyilvánulás. Ennél tisztább és egyszerűbb viszonyulás aligha van arra nézve, ha valakihez szavakon túl akarok szeretet lenni. Ez már maga a szeretet, nemcsak annak gyakorlása. A táplálás az anyaság szeretetben való teljes elmélyítése és feloldása. Ön- átadásomat odaadottságomban kapom meg. Vagyis önmagam elvesztése és megtalálása. Ahogy megvárom önmagamat oda- adottságomban, a másikban. Benned.