Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének (ULOSZ) szervezésében nagyszabású, és eleddig példátlan rendezvényre került sor folyó év szeptember 13-14.-én Székelykeresztúron. Valóságos igény szülte e nagyszerű kezdeményezést. Ez az igény pedig nem más, mint minél jobban megismerni egymást és egymás családját, igazi barátokká válni, felülemelkedni a hűvös, távolságtartó kollegialitáson.

Sokunkat, évek óta gyötört az az érzés, hogy mennyire nem ismerjük, vagy talán fogalmazhatnék úgy is, hogy milyen felületesen, egyoldalúan, tévesen ismerjük egymást; hogy a munkatársi viszonyon túl milyen kevés közünk van egymáshoz nekünk lelkészeknek, lelki vezetőknek; hogy mennyire elválaszt, nem is annyira a földrajzi távolság, mint sokkal inkább a szellemi, gondolkodásbeli és lelki távolság! Vagy: mennyire kevés esélyük, lehetőségük van gyermekeinknek megismerni egymást, akár tartós barátságot kötni! Mennyire keveset tudunk a lelkész feleségekről és férjekről, a hitvestársakról! Ezt a közöttünk tátongó űrt, ezt a szakadékot sikerült áthidalni e nagyszerű hagyományteremtő kezdeményezéssel, amelyhez az anyagi forrásokat az Amerikai Unitárius Univerzalista Lelkésszövetség biztosította. Ez alkalommal is hálásan köszönjük nekik, és meggyőződésünk, hogy pénzadományukkal az Erdélyi Unitárius Lelkészi Családok egyik legégetőbb problémáján sikerült ezúton óriásit segíteniük. Isten gondviselő szeretete révén nekik köszönhető, hogy ma sokkal közelebb érezzük magunkat egymáshoz.

Rendezvényünk az unitárius szellemiséget kisugárzó, történelmi emlékeket idéző, őseink hithűségéről és áldozatáról beszélő Unitárius Kollégium épületében kapott helyet.

A találkozó áhítattal vette kezdetét, a szemet és lelket gyönyörködtető, féltő szeretettel gondozott unitárius templomban, ahol id. Szombatfalvi József esperes szívhez és értelemhez egyaránt szóló imájában azt üzente nekünk, hogy Isten szeret bennünket, és azt akarja, hogy boldogok legyünk, és örömmel szolgáljunk Neki.

Ezt követően Kovács István ULOSZ elnök, a rendezvény fő szervezője, sepsiszentgyörgyi lelkész, köszöntötte a szép számmal megjelent lelkészi családokat, és beszédében arra irányította figyelmünket, hogy Isten lehetőséget kínál nekünk a boldogságra, az együttlétre és nekünk ezt észre kell vennünk, és élnünk kell a felkínált lehetőséggel. Ahhoz, hogy szolgálatunk eredményes legyen, ahhoz nekünk kiegyensúlyozott, boldog embereknek kell lennünk. Ezt az együttlétet, s az együttlétből fakadó örömöt kínálja fel nekünk a mai és holnapi nap – mondotta az elnök.

Majd következett a lelkészi családok egymást követő bemutatkozása. Nagy örömmel állapítottuk meg, hogy 60 lelkészi család mutatkozott be (A 60 lelkészi családból kivételt képeznek azok a fiatal lelkészek és lelkésznők, akik még nem nősültek meg vagy nem mentek férjhez.). Így 114 felnőtt (lelkész és hitvestárs) valamint 47 papi gyermek volt jelen a találkozón.

Mind a gyermekeknek, mind a felnőtteknek változatos programot kínált a találkozó.

A bemutatkozás után gyermekeink különböző korosztályonkénti csoportos tevékenységen vettek részt, meghívott szakember irányításával. (Érdemes megjegyezni azt, hogy csecsemőkortól 20 évesig szinte minden korosztály jelen volt). Így gyermekeink bepillantást nyerhettek különböző kézműves tevékenységek, mint az agyagozás és nemezelés titkaiba. Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani Lázár Prezsmer Kingának, aki szakszerűen vezette a kézműves tevékenységeket. De emellett játszottak, barátságot kötöttek, beszélgettek, különböző sport rendezvényeken, vetélkedőkön mutathatták meg ügyességüket, mint: futball, kötélhúzás, zsákbafutás stb. A csecsemőkre pedagógus vigyázott, akinek ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki. Ezek mellett gyermekeinknek szerveztünk ruha- és játék-„csereberéldét” a felesleges, kinőtt, avagy éppen megunt holmikból.

A lelkészek és a hitvestársak három témakör mentén haladva osztották meg egymással tapasztalataikat 1. Könnyű a mi terhünk, gyönyörűséges a mi igánk? - hivatásunk a lelkész és a hitvestárs szemszögéből. 2. A lelkészi családeszmény ma: ami változandó, és ami megőrizendő a klasszikus lelkészi családmodellből. 3.Belmisszió a családban: hogyan neveljük gyermekeinket, hogy oszlopos tagjai maradjanak egyházunknak akkor is, ha nem a lelkészi pályát választják élethivatásul.

Beszélgetésünket vitaindító előadások előzték meg. Elsőnek, dr. Szabó Árpád püspök úr tartotta meg vitaindító előadását: Belmisszió a családban témakörben. A püspök úr beszédében arra hívta fel a lelkészi kar figyelmét, hogy neveljük úgy gyermekeinket, hogy elkötelezett közösségi emberekké váljanak, akik felelősséget éreznek egyházi és nemzeti közösségünkért. Akik nem felejtik el azt a tényt, hogy ők lelkészi családban nőttek fel.

Ezt követően Székely Kinga Réka homoródszentpéteri lelkésznő szervezésében minden lelkésznemzedék egy képviselője vagy a másik fél, azaz a hitvestárs megosztotta a családban történő vallásos neveléssel kapcsolatos tapasztalatait, sikereit avagy éppen kudarcait. Szó esett arról is, hogy ki-ki hogyan neveli a gyermekeit, hogyan nevelték őt, milyennek tartja ő az ideális vallásos nevelést stb. Ezután kiscsoportos megbeszélés következett a témának minél aprólékosabb, részletesebb átbeszélésére, ahol minden résztvevő elmondhatta tapasztalatait, esetleg a jövőre vonatkozó meglátásait, javaslatait.

A Kollégium éttermében elfogyasztott ízletes ebéd után, a csoportképet a szemerkélő eső miatt az unitárius templomban készítettük. A képen látható, boldogságtól sugárzó arcok arról tanúskodnak, hogy öröm együtt lenni, ehhez a nagy családhoz tartozni.

Délután, vitaindító előadást tartott Nagy Gizella, marosvásárhelyi tiszteletes asszony, aki szintén megosztotta velünk a vallásos neveléssel kapcsolatos tapasztalatait, észrevételeit és meglátásait. Megoldásra váró kérdéseket vetett fel mindannyiunknak. Ezután igen hasznos nagycsoportos megbeszélés következett. A beszélgetések rendjén mindhárom témakört érintettük és megbeszéltük.

Vacsora előtt sportvetélkedők következtek, amelyen igen felszabadult, oldott légkörben szórakozhattunk. A futballmérkőzés után egyházkörök közti kötélhúzó verseny következett, majd egy szinte embermagasságú "kötélkerítés" csoportos átmászása fölöttébb mulatságos szórakozásnak bizonyult. A nagyszerű vetélkedőket az ULOSZ elnök lencsevégre kapta.

Vacsora után Márk Attila gitárestje tette színesebbé és lelkileg gazdagabbá a programunkat

Ezután következett csak az igazi szórakozás! Reggelig húzták a zenészek a talpalá valót. Táncolhatott mindenki kedvére. Csak arra kellett vigyáznunk, hogy a sok elmulasztott buli („mulasztási bűn”) bepótolásának igyekezetében nehogy a „mulatsági bűn”-be essünk.

Másnap délelőtt Kányádi Sándor költő tartott minden részvevőhöz, kicsikhez és nagyokhoz egyaránt szóló tartalmas előadást. Az előadást hozzászólások követték.

Szombaton délben már egyre többet gondoltunk a búcsúzás pillanataira. Az is eljött feltartóztathatatlanul. Hogy gyermekeink egymástól való elválásának szomorkás érzését vidámabbá tegye az ULOSZ, gyermekeinknek ajándékcsomagokat osztott szét

Ezúton hálás köszönetünket fejezzük ki a DEICO cégnek, akiktől 10 millió lej értékben kaptunk kirakósokat, valamint az ULOSZ-nak, az édességekért.

Hálás köszönetünk fejezzük ki a házigazdáknak, mindenekelőtt id. Szombatfalvi József esperes úrnak és az esperesné asszonynak, valamint azoknak, akik lehetővé tették, hogy jól érezzük magunkat. Utoljára, de nem utolsó sorban Kovács István elnöknek tartozunk hálás köszönettel.

A csoportképpel és egy részvételi emléklappal kezünkben, sok-sok élménnyel és szeretettel szívünkben vettünk búcsút egymástól a viszontlátás reményében.

Jó volt találkozni, együtt lenni, egy nagy CSALÁDDÁ kovácsolódni össze, érezni azt, hogy szétszakíthatatlanul összetartozunk. Isten áldja meg mindazokat, akik lehetővé tették e felejthetetlen találkozást.

Viszont látásra 2003-ban ismét Székelykeresztúron.

JÓZSA ISTVÁN LAJOS

Megjelent az Unitárius Közlöny 2002. július-szeptemberi számában.