Az Alsóboldogfalvi Unitárius Egyházközség pontos, hiteles, minden tekintetben kimerítő történetét okmányok, följegyzések, jegyzőkönyvek hiánya miatt nem lehet megírni. Az 1770-es év előtti időről nincs írott dokumentum az egyházközség történetével kapcsolatosan; feljegyzések hiánya miatt az egyházközség megalakulásának ideje nem állapítható meg pontosan.

Az 1770. előtti időszakról nem maradt fenn semmi feljegyzés, mert a fenti évet megelőzőleg tűz pusztított a községben, amikor a lelkészi lakás, annak melléképületei, talán még maga a templom is tűz martaléka lett. E tűzvésszel az egyházközség iratai is sajnos, megsemmisültek.

Az a tény, hogy 1766-ban Újszékely, mint Alsóboldogfalva fíliája kérést nyújt be az Egyházi Központhoz az iránt, hogy önálló egyházközség lehessen, arra utal, hogy az alsóboldogfalvi egyházközség anyaegyház volt.

Orbán Balázs 1868-ban amikor felkereste Alsóboldogfalvát, a falu lakossága 587 lélek volt, melyből 237 unitárius, 185 református, 4 katolikus, 126 ortodox, 33 görögkeleti és 2 zsidó.

A két világháború anyagi kárt nem okozott, de sajnos emberi életet követelt. Az első világháború 41 ember életét rabolta el, míg a második 6 személy életét követelte. A nagy számbeli különbséget a két világháború között a bécsi döntéssel lehet magyarázni.

A kommunista rendszer elvette az egyházközség földterületeit de épületeit nem, mert csak temploma és lelkészi lakása volt, de ennél sokkal nagyobb rombolást okozott az emberek lelki világában. Sajnos, három generáció nőtt fel vallási analfabetizmusban.

Az unitárius egyházközség lélekszáma 2001. december 31-én 349 lélek volt. A levéltárban levő jegyzőkönyvekben található följegyzések szerint 5 alkalommal volt püspöki vizitáció az egyházközségben. A ránk maradt levéltári iratok alapján a templomról a következőket tudhatjuk meg:

A ma is meglévő templom építéséhez 1791-ben kezdtek hozzá és befejezést nyert 1796-ban. A torony építése 1803-ban fejeződik be, amikor felteszik a toronygömböt. Úgy a torony, mint a templom a mai napig több javításon esett át. Az utolsó templom és torony javítás 1999-ben és 2000-ben történt meg.

Harangjaink elődeiről csak annyit tudunk, hogy az első világháborúban, 1916-ban elrekvirálták. 1921-ben a kis harangot (147 kg), majd 1923-ban a nagy harangot (292 kg) vásárolja a hívek adományából az egyházközség.

Az orgonát 1821-ben vásárolja az egyházközség, mely 5 változatú. Az orgona teljes, nagy javítása 2001-ben történt meg az amerikai testvér-gyülekezet anyagi támogatásából. A mai napig is használt úrasztala az egyházközségi tagok adományából készült 1889-ben. A szószéki korona egyidős a templommal. Az úrvacsorai kellékek valószínűleg adományokból kerültek az egyházközség birtokába. A lelkészi lakás 1973-1975 között épült a hívek hozzájárulásából, mely megfelel a mai követelményeknek is.

Az egyházközségnek jó testvér-kapcsolata van az amerikai Westport testvér-gyülekezettel.

Az egyházközség az összes földterületeit visszaigényelte, de a hivatalos szervektől még tulajdonjogi írást nem kapott. Erdőt igényeltünk a kissolymosi egyházközségtől (24 ha), amiről még hivatalos dokumentum nincs az egyházközség tulajdonában.

A valláserkölcsi nevelés a gyermekek részére az iskolában órarend szerint, valamint az egyházközség gyűléstermében történik. Az Unitárius Nőszövetség nagyon jól működik, míg a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet alkalomszerűen működik. Egyházközségben 22 tagú férfidalárda temetések alkalmával szerepel.

Az egyházközség hívei és vezetői közötti kapcsolat jó.